Egy lépés a tökéletes fotóért – Geox a lencse mögött

Ha valaki megkérdezné, hogy mi a legfontosabb egy természetfotós felszerelésében, valószínűleg a legtöbben a fényképezőgépre, objektívekre vagy az állványra gondolnának. De van egy eszköz, ami talán kevésbé látványos, de számomra legalább annyira meghatározó: a cipőm. És ha lehet választani, akkor csakis egy Geox jöhet szóba.

Múlt hétvégén a Zempléni-hegységbe indultam fotós túrára. A célom egyszerű volt: elkészíteni a tökéletes napfelkelte-képet a hegygerincről, egy olyan pontról, amit már rég kinéztem, de még sosem jutottam el odáig. A terep nem könnyű – keskeny ösvények, köves emelkedők, nedves avar. Ilyenkor nemcsak a kamera, de a cipő is komoly próbatétel előtt áll.

Éppen ezért húztam fel újra a geox magyarország oldalon talált túracipőmet. A tapasztalataim szerint ez a fajta cipő nem csupán divatos, hanem tényleg úgy van kialakítva, hogy ellenálljon a kihívásoknak. Már az első lépések után éreztem: ez a nap nem a fájó talpakról fog szólni.

A túra elején hajnali köd gomolygott a fák között, minden lépés halk reccsenéssel tört meg. A Geox cipőm talpa stabilan tartott, nem csúszott, még akkor sem, amikor mohás köveken kellett átlépkednem. Az egyik legnagyobb előnye, hogy rendkívül kopásálló, így nem kell attól tartani, hogy egy sziklás útvonal után tönkremegy.

A nap lassan kezdett felkúszni a horizont fölé, és nekem még hátra volt az utolsó meredek szakasz. Nem tagadom, lihegtem – de legalább a lábam nem főtt meg. A cipő légáteresztő rendszere csodát tett: hosszú séták alatt is friss maradt a lábam, nem éreztem azt a tipikus, bezárt, fülledt érzést, amit más túracipőknél annyiszor megtapasztaltam.

Elértem a kilátóponthoz éppen időben: elővettem a fényképezőt, beállítottam az állványt, és ahogy a narancssárga fény megcsillant a párás tájon, megnyomtam az exponálógombot. Katt. A kép, amire vártam. Egy apró pillanat, amiért megérte a hajnali kelés, a kapaszkodás – és amit csak egy kényelmes cipőben lehetett igazán átélni.

Miután elkészültek a képek, leültem egy kidőlt fatörzsre, és csak figyeltem, ahogy az erdő ébredezik. Körülöttem madárcsicsergés, alattam a talaj még nedves a hajnali harmattól – de a cipőm száraz maradt. Ekkor döbbentem rá újra: ha egy fotós igazán a pillanatra akar koncentrálni, akkor nem lehet, hogy a lába elvonja a figyelmét.

Később, amikor a képeket feltöltöttem a közösségi médiára, több követőm is megkérdezte, hogy hogyan tudok ilyen hosszú túrákon ennyire mobilis lenni. A válasz egyszerű volt: egy jó cipő, például amit a geox hungary kínál, nemcsak megtart, hanem támogat is. Mintha nem csak az embert, hanem a kreativitását is talpra állítaná.

Szóval ha te is szeretsz barangolni, új perspektívákat keresel, vagy csak szeretnél úgy fotózni, hogy ne a vízhólyagok emlékeztessenek a kalandra – adj egy esélyt a Geox-nak. Lehet, hogy nem csinál helyetted képeket, de minden lépésnél ott lesz veled.